Update

Mostanában látványosan nem írok ide. Pedig lenne mit, csak az a fránya idő meg ilyesmik...ez is csak egy gyors helyzetjelentés lesz, mert késő van (vagy korán, viszonyítás kérdése).

Hampus immár átlépte az 5 kg-ot. Anyu hüledezett a telefonba: Az a kis nyamvadt cica? Ja igen, ő októberben látta Hampust, amikor még csak egy hónapja hizlaltuk ;) De nincs elhízva most sem, csak már sokat nőtt és persze régóta nem az a vézna állatka.

Rájöttünk, hogy a nálunk Hampus az egyedüli tősgyökeres svéd, hiszen ő itt is született - velünk ellentétben. Az állampolgári fölényét arra használja, hogy bennünket, két ágrólszakadt magyar bevándorlót (invandrare) ugráltat mindenért és persze teljes ellátást követel. Nem egy buta állat!

Eddig aki csak ellátogatott hozzánk, szerelembe esett vele, legyen az a brazil vagy akár a kínai barátnőm. Pedig az utóbbi korábban azt mondta, hogy "nem volt még alkalmam macskákkal találkozni, úgyhogy nem tudom, szeretem-e őket". Nos, nem bírt ellenállni és teljesen odavan, hogy Hampus milyen játékos lélek, "mint egy kiskutya", mondta lelkendezve. Felvilágosítottam, hogy a legtöbb kismacska ilyen, ez nem egy egzotikum.

A repertoárunk - Hampusé és az enyém - a kanapén való együttszundikálással bővült. Ha lefekszem a kanapéra és szólok neki, már tudja, miről van szó, rohan és nagy gonddal odafészkeli magát a kezemre. Igazi pihe-puha alvósállat, ideális társ egy kellemes sziesztához. Ezt viszont csak velem hajlandó eljátszani, E.-t valamiért látványosan ignorálja. Pedig ő is igencsak vevő lenne a dologra...