E. szokta mondani nekem, hogy "minden mozdulatod és tetted előtt tudatosítsd magadban, hogy itt egy veszélyes, garázda macska is lakik". Hát ebben még nem vagyok a topon, valami mindig becsúszik...
Ma este - vétkes hanyagság!! - kint felejtettem az eperlekvárt, persze a műanyag doboztető nélkül. Kb. 10 perc múlva mentem ki a konyhába, ahol egy lekvárt zabáló boldog macskát találtam. Fogalmam sincs, mennyit termelhetett be, de tíz perc sok idő. Holnap csak kis adag kaját kap, az biztos. Vagy koplalónapot tartunk :-)
Van két piros indiai díszpárnánk. Eleve leértékelten vettem őket, mert 1-2 bojt hiányzott a sarkukról (eredetileg 1-1 db volt mindegyik csücskön). Nos, azóta már nulla darab bojt van rajtuk, őkelme levadászta, majd végigpofozta őket a lakás minden sarkán. Amikor a múltkor meg akartam benne akadályozni, hogy a legutolsót is letépje, E. azt mondta: "Hadd legyen már egy kis öröme..." :-)
Akinek van/volt macskája, tudja, hogy naponta min. egyszer rájuk jön a "bolondóra", ilyenkor szélvészként száguldoznak a lakásban és semmi nem állhat az útjukba. A napokban ennek az egyik virágkaspó esett áldozatul. Potty, reccs, finito.
Továbbra is imádja a fürdőkádat. Meg szoktam neki nyitni a kádcsapot...épp csak annyira, hogy kicsit csöpögjön. Ezt végtelen ideig képes bámulni, teljesen megbabonázza. Aztán néha rátámad, pl. most is tiszta víz a feje búbja...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
De ismerős! Anyuék néhai macskájánál a napi bolondóra úgy szokott kifejezésre jutni, hogy felpattant, átrohant két szobán, a padlón eltaknyolt, s vagy seggen, vagy az oldalán bekorcsolyázott hol egy ágy, hol a fűtőtest alá. Kis szünet, kibújt, majd elvágtázott a lakás másik vége felé... csúszni... és ez ment negyedóráig... Aztán mosakodás és béke!
Igen, ez nálunk is kb. így zajlik, megcsúszásokkal, felborulásokkal együtt :-)
Ja, és közben vadul megy az eszelős küzdelem egy láthatatlan ellenféllel :-))
Megjegyzés küldése