Hampusnak az a szilárd meggyőződése, hogy a lakásban minden és mindenki azért van, hogy őt szórakoztassa - és lehetőleg éjjel-nappal. Ez azt jeleni, hogy a legtöbb mozdítható tárgyat el kell rámolnunk előle, különben könyörtelenül kivégzi (vagy elpöcköli valami ismeretlen helyre, mint például tegnap a biciklim 4 pótkulcsából egyet, ami még azóta sincs meg - így jár, aki leveszi a kulcsokat a kulcscsomóról). A műanyag dobozba vagy zacskóba csomagolt ételek (de az üres dobozok is!) a Hampusszal való találkozás után úgy néznek ki, mintha egy hegyes fogú vámpír támadott volna rájuk :-) Ha esetleg szerét ejti, hogy valami izgalmasat kilopjon a szemetesből, áthurcolja az egész lakáson, teljesen úgy, mint egy kutya. A cipőfűzőket is imádja és azt gondolja, hogy csakis azért kötöm be a cipőmet, hogy közben csábosan rángassam előtte a cipőfűzőt...szóval némi közelharcot kell vele vívnom ilyenkor.
Az evés is külön sztori. Mármint a mi étkezésünk, ugyanis ő nagyon hamar végez a saját adagjával és máris az ölünkben (vagy az ablakban) terem, hogy rárepüljön az ételünkre. Ha ilyenkor csak egy pillanatra is lankad a figyelmünk, hopp: már be is kapott valamit, amit nem neki szántunk. Ilyenkor persze erélyesen elküldjük melegebb vidékre, aminek a hatása kb. 2 másodpercig tart...ő látszólag nem fárad el, mi annál inkább.
Viszont a szeme tisztogatását, kenőccsel kenését angyali türelemmel viseli, bár már nagyon elege van belőle. Sajnos a doktornő csak azt mondta, hogy a beteg szemét kezeljük (a használati útmutató szerint mindkettőt kell, hogy a másik szeme ne fertőződhessen meg). Most már jól néz ki az eddig beteg szeme - viszont a másik rendesen begyulladt :-(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése