Hampusnak egészen két héttel ezelőttig gazdája sem volt, neve meg pláne nem. Amit tudni lehet róla, hogy egy kóbormacska-kolóniához próbált csatlakozni, nem sok sikerrel. Nagyon sovány volt és vélhetően nem nagyon tudott magának ételt kiharcolni. Tele volt bolhával és kullancsokkal, szóval a jövője nem nézett ki valami fényesen...
Aztán figyelmes lett rá egy nő, aki egyébként az Elvadult Macskák Egyesületének a tagja (Föreningen Förvildade Katter). A többi kóbor macskát már jól ismerte, hiszen azokat egyenként befogták és ivartalanították korábban, hogy legalább ne szaporodjanak tovább – a gazdátlan macskák körében nagy a macskanyomorúság anélkül is. De ez a cica nem tartozott közéjük, csak felbukkant a semmiből.
Kimentek egy szállítóládával és beletették őkelmét. Ezen a ponton az elvadult macskák minden erejükkel a szabaduláson vannak, de itt nem ez történt: a cica megszagolta a láda belsejét, majd nyugodtan leült, mintha azt mondta volna: „no jól van, ezzel is megvagyunk, türelmesen várom a fejleményeket” : -)
Mi pont ekkor vettük fel a kapcsolatot a FFK-val egy másik cica kapcsán (Dolly), akit örökbe szerettünk volna fogadni. Ez nem sikerült, mert a jelenlegi befogadók meg akarták tartani Dolly-t (és szegénynek még gyógyíthatatlan fogbetegsége is van, mint az nemrég kiderült). Viszont ha már jelentkeztünk, elmondták, hogy előző nap fogtak be egy 5 hónapos fiúcicát, megnézzük-e őt inkább? Mondtuk, hogy persze. Kaptunk Mulen-ről - ezt a nevet kapta az FFK-tól - egy kissé homályos fotót mailben, és izgatottan vártuk a következő napot...
(folyt. köv.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése